A farsangi időszakban eredetileg az emberek azért öltöztek jelmezbe, mert
úgy gondolták, ezáltal elűzik a rosszat, a hideget, a telet... A régi időkben a
farsangolók színes maszkokat, álarcokat öltöttek, állatoknak – kecske, medve,
bika, ló, gólya –, és különböző zsáneralakoknak – cigány, koldus, kéményseprő,
orvos, vőlegény, menyasszony – öltözve ijesztették el a telet.
Ezt a népszokást igyekezett
a Szovátai Népi Játszóház idén is hagyományszintűvé emelni.
A „gyászoló gyülekezet”
2015. február 13-án délután a Gólyafészeknél, vagyis az S. Illyés Lajos Ált.
Iskolánál gyülekezett. A sort a káposztacikás, vöröshagymás zászlókat tartó,
valamint a szalmából készült Illyést hordozó derék székelyruhás legények
indították. Őket követték a muzsikusok, akik mögött vígan énekelve vonultak a sirató
asszonyok, a cigány pár, a jelmezesek, öregek, fiatalok, mindenki, akinek mókás
kedve volt s elindult velünk „le az utcán, le végetős végig”.
Drága Illyésünket, a már otthonunknak
tekinthető Vass-kertben elsirattuk annak rendje s módja szerint. Házigazdáink
finom fánkkal kínálták meg a mulatni kívánó „gyászos gyülekezetet”.
Vígan énekelve, csujogatva
érkeztünk meg a Domokos Kázmér Művelődési Otthon udvarára, ahol újra elsirattuk
a vén Dobait, elmondtuk búcsúszavait, „miből látni lehet, ki az kit közülünk a
legjobban szeret... Tizenkét feleség, ötvenkét nagy gyermek, háromszázhatvanöt
unoka ügyelnek majd arra, hogy az álmát eztán senki ne zavarja, pihenje ki
magát a jövő farsangra.” Búcsúzott Szováta és Sóvidék aprajától-nagyjától, s az
ott jelenlevő gyászoló bandától...
Meggyújtottuk a csúnyát,
rosszat, hideg telet jelképező Illyést, táncoltunk, míg elégett, aztán következett
a „tor”, s a mulatság, ahol finom zsíros kenyérrel, hagymával, főtt pityókával
s káposztacikával fogadták a fáradt, éhes gyászoló bandát, s nem hiányzott a jó
meleg citromos tea, s a fánk sem.
A mulatságot a Veres Kálmán
által irányított szovátai Domokos Kázmér és S. Illyés Lajos Iskolák
tánccsoportjai, valamint a sóváradi Szuszékdöngetők, a parajdi Ide lábam és az
alsósófalvi Hagyományőrzők táncbemutatói fűszerezték. Az ifjabb mulatni
kívánókat pedig Sinkó András és zenekara, valamint a Játszóház gyermekzenekara
buzdította táncra a kisteremben. A rendezvényt a felnőttek táncháza zárta.
Persze mindez nem
sikerülhetett volna ilyen jól, ha nem lettek volna a támogatóink. Köszönjük az
Elixon, a Dósa és a Petry üzleteknek a segítségét, valamint főtámogatónknak, a
Nemzeti Kulturális Alapnak a támogatását.
„Szóljon hát a nóta, most
már indulóra,
Még egyszer kívánunk
áldást és szerencsét,
S esztendő ilyenkor
találkozzunk ismét.”
Szász
Teréz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése