„A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!”

                                            

Ezzel az indián mondással került megrendezésre 2011. április 15-én első alkalommal egész napos tevékenységként a Föld Napja. Az 1970. április 22-én elinduló mozgalom egy Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére kezdődött el a Föld megmentésére.

Az iskolába egy üzenet érkezett a Földtől:
„Kissé beteg vagyok. Egyre több dolog veszélyezteti egészségemet. Tönkremennek erdeim, kihalnak állataim.  A levegőm és folyóim is egyre szennyezettebbek.  Az emberek egyre kevesebbet törődnek velem. Kérlek segítsetek!”      

 A nap során ennek a kérésnek próbáltak eleget tenni kicsik és nagyok, diákok és pedagógusok. Az osztályok nevet kaptak, amelyekben különböző tevékenységek zajlottak, forgószínpadszerűen. A Föld osztályban a Föld megmentésére kerestek ötleteket, az Irodalommal a Földért nevű osztályban párbeszédet, monológot vagy éppen verset írtak a Földről, de megoldhattak fejtörőket is ezzel kapcsolatosan. Az erdő különleges helyet kapott, hiszen ez az esztendő az erdők éve, így ebben az osztályban az erdő fohászának megismerése után rajzzal illusztrálhatták azt. A klíma osztályban egy közös plakát készült Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan címmel.  Mindezek mellett volt filmvetítés, de mégis a legnagyobb kedvenc a játék- terem aratott, ahol pedagógusok vezetésével közösségi játékok zajlottak.

Míg a gimnazisták járták az „útjukat”, addig a kis elemisták sem tétlenkedtek. Számukra is volt ismerkedés a Földdel, mint bolygóval (ez kis elsős diákoknál volt érdekes), plakátkészítés, valamint KUKart műhely, ami nem mást jelentett, mint hulladékokból valamit készíteni, filmvetítés.

A nap fénypontja tulajdonképpen az volt, amikor a Föld színeibe öltözött diákok és pedagógusok együtt megformálták bolygónkat.

  Jó volt együtt lenni, jó volt játszani és érezni azt, hogy tettünk valamit a Földért. A munkák az iskola folyosóin vannak, és reméljük, hogy hamarosan a város is láthatja, hogy MI szeretjük Földünket, és tudatában vagyunk annak, hogy ha még évek múlva is szeretnénk madarak zenéjére ébredni reggelente, vagy ha szeretnénk nyuszit látni az erdőben, akkor tennünk kell nekünk is érte valamit.