Az I.B osztályos kisdiákok izgatottan siettek az iskola
bejárata felé egy kora májusi délutánon. Mindannyian arra a rendhagyó szülői
értekezletre iparkodtak, amelyen majd bemutatják, mennyire jártasak a Betűk
Birodalmában. Legalább is így tudtuk mi, gyanútlan szülők, akik büszkén
vonultunk gyermekeinkkel a bemutató színhelyére.
A virágokat
szorongató izzadt kis tenyerek mosolyogva köszöntötték egymást és tanító
nénijüket, aki szeretettel várt bennünket. A várakozás pillanataiban
csodálattal figyeltük azokat a kicsiny emberpalántákat, akik nem is oly régen
mondogatták iskolát köszöntő verseiket és érkeztek ebbe az új világba. És
mennyit nőttek azóta, milyen ügyesek már…
Hirtelen jött a meglepetés… az olvasnivaló nem került elő,
de annál több anyát köszöntő vers és dal örvendeztetett meg bennünket. A
titokban megtanult versikék soraiban ott rejtőzködött az öröm és a szeretet,
amit nem mindennap hallunk ki gyermekeink hangjából. Peregtek a szavak és vele
együtt a könnyek is az édesanyák szeméből. Talán azért, mert a kis herceggel együtt mind megéreztük azon a
délutánon, hogy: „ az idő, amit a rózsáddal töltesz, az teszi olyan fontossá…”A
dalok ringatásában egy másik világba képzeltük magunkat, ahol csak a szeretet,
türelem és megértés tölti be a lelkünket.
Köszönjük Páll Ildikó tanító néninek, hogy megajándékozott
bennünket egy felejthetetlen élménnyel, gyermekeinket pedig az örömszerzés első
lépésére indította. Isten áldja életét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése